Megemlékezés Zöld András professzorról

Február 21-én, 83 éves korában elhunyt szeretett és tisztelt kollégánk, Zöld András, a műszaki tudomány doktora, Szent Györgyi Albert-díjas és Macskásy-díjas nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa.

Búcsúztatására április 14-én, pénteken, 11:45-kor kerül sor az Új Köztemetőben.
Cím: Budapest 1108., Kozma u. 8-10.

Nekrológ:

A MESTER elment

A Mester elment. Mi, a tanítványai úgy gyászoljuk, mintha az apánk lett volna, és szellemi értelemben az is volt. Ő indított el sokunkat a pályán, formálta az érdeklődésünket, noszogatott, biztatott, tanácsot adott, és meg is szidott, ha arra volt szükség. Mindenre, amire csak ember megtaníthatja a fiatalabbat, arra ő megtanított. És most, hogy már nincs, aki fogja a kezünket, mostantól majd nekünk kell megőrizni az örökségét.

Prof. Dr. Zöld András egyetemi tanár szakmai életútját le lehet írni, hosszan lehet sorolni dátumokat, diplomákat, szabadalmakat és kitüntetéseket, de számunkra ő nem attól volt nagy, hogy ismertük tevékenységének szinte hihetetlenül tág palettáját, hanem attól, hogy nekünk, ő volt A MESTER. A Tanár Úr, akit bármikor fel lehet hívni, akinek lehet írni, akitől lehet kérdezni, és aki mindig válaszol.

Zöld András tanítványának lenni rang volt. Tanár úr kiemelkedő utánpótlásképző személyiség volt, aki több generáció mérnököt, szakmérnököt, kutatót tanított hihetetlen szívóssággal közel hat évtizeden át. Érdeklődése, lelkesedése ragadós volt, elvárta, hogy a kiválasztott tárgyat nem csak magas szakmai színvonalon, de a téma iránti szeretettel is műveljük. Mindannyiunk élete megfordult abban a pillanatban, amikor megismertük, mert attól fogva életünk meghatározó elemévé vált ez a mester-tanítvány kapcsolat: egyrészt rengeteget tanultunk tőle: tudást, gondolkodásmódot a konzultációk alkalmával, másrészt bekerültünk egy olyan, a tanítványok és egykori tanítványok alkotta körbe is, ami által új kapcsolatokat nyertünk, ami olyan lesz mindig, mint egy védőháló, egy burok a szakma zordságával szemben. Sosem felejtem el, hogy harmadéves építészhallgatóként éltem át először ezt a felemelő élményt: az óra szünetében a jelenlévő hallgatók, doktoranduszok, sőt fiatal kollégák egymással szakmai kérdésekről vitatkoztak, mert a szünet elején bedobott egy kérdést, aztán hagyta kibontakozni a különböző véleményeket.

Olyan mester volt, aki nagyon magasra tette a lécet. A panaszkodást válaszra sem méltatta. Nem mondta, éreztette, hogy a léc azért van ott, mert ő tudja: képesek vagyunk rá, hogy megugorjuk. Önmagában az is megtiszteltetés volt, hogy Ő tűzte ki a célt. Volt egy mondása: „Lehet, hogy nektek, fiataloknak lézerágyútok van, nekem meg nyilam, de én tudom, hogy hova kell lőni.” Az, hogy ő tudta, hova lövünk, mi a kutatási cél, attól biztonságban éreztük magunkat, és vakon megbíztunk az útmutatásában, mert a végén mindig kiderült, hogy igaza volt. És ha elértük a kitűzött célt, csak annyit mondott: „Jó, ez is rendben van, lehet továbblépni.”

Dicséretet nagyon ritkán kaptunk. Egy bólintás, egy „rendben van” volt a legtöbb, amit kaphatott tőle az ember, de az többet ért a Nobel-díjnál. Ha jó voltam, kaptam jutalmul egy-egy hasonlatot: „Szívós vagy, mint egy bulldog.” „Te csak haladj előre, mint Brussilov gőzhengere!” „Ha így folytatod, lehet még ebből a dolgozatból énekes halott.”

A vele kapcsolatos anekdotáknak se szeri, se száma: nemcsak arról van mindenkinek egy-egy szemléletes története, hogy hogyan magyarázott el valamit (ha kellett, fejen állva), hanem a vitorlások, a művészetek és a gasztronómia világában is csalhatatlan ízléssel igazított el bennünket.

Vasárnap még együtt voltunk a MüPában. Jellemző rá a mérnökös opera-kritika, amit mondott: „Jó volt ez az tenorista, de kicsit nagy neki ez a terem, 2-3 dB-lel hangosabb is lehetett volna.” Hétfőn megbeszéltük, hogy pénteken találkozunk, de másnap már nem ébredt fel.

Hiányozni fog. A biztos keze, vezetése szakmai kérdésekben, ügyes-bajos dolgokban, a tanácsai. Amire tudott, arra megtanított, mindent elrendezett, a könyveit szétosztotta, a tudását átadta. Nem mondta, éreztette, most már nekünk egyedül kell boldogulnunk. És most, az öröksége nagy teher a vállunkon.

Van egy láthatatlan szál köztünk, Zöld-tanítványok között, ami összeköt bennünket, és ez maga a Mester. A tudás, amit tőle kaptunk. A bátorság, amit belénk öntött. A tanítás iránti szenvedély, amit nekünk adott. Ez mindig ott lesz, függetlenül attól, hogy a Mester elment. Mert most tette csak igazán magasra a lécet. Azzal, hogy már nincs itt, nekünk kell majd megmondani, hova kell lőni azzal a nyíllal.”

Budapest, 2023.03.04.
Szkordilisz Flóra

ClientThe Car Rental Co
SkillsPhotography / Media Production
WebsiteGoodlayers.com

Project Title

Far far away, behind the word mountains, far from the countries Vokalia and Consonantia, there live the blind texts. Separated they live in Bookmarksgrove right at the coast of the Semantics, a large language ocean. A small river named Duden flows by their place and supplies it with the necessary regelialia. It is a paradisematic country, in which roasted parts of sentences fly into your mouth.

Aktuális

MTA Eötvös József-koszorúval ismerte el Meggyesi Tamást!A Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József-koszorúval ismerte el Meggyesi Tamást, a műszaki tudomány doktorát, a BME Urbanisztika Tanszék professor emeritusát a településtervezés és urbanisztika szakterületének egyik legjelentősebb hazai kutatójaként negyvenéves oktatói pályája elismeréseként, az egyetemes városépítészet kritikai történetének megírásáért, valamint a várostervezés, a településfejlesztés és a települési értékvédelem számos hazai és nemzetközi szervezetben való képviseletéért, továbbá a több egyetemen folytatott urbanisztikai oktatásának tanulságait összefoglaló, egyetemi tankönyvként is használható alapmű, a Városépítészeti alaktan című könyv megírásáért.Gratulálunk professzor úrnak. 👏🤝 ... See MoreSee Less
View on Facebook
Tegnap az ÉVOSZ (Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége) konferencia keretén belül Vidovszky István - BME Építéstechnológia és Építésmenedzsment Tanszék ÉTM - és Kádár Bálint - BME Urbanisztika Tanszék - tartottak előadást arról, hogy milyen kutatások folynak jelenleg a BME ÉPK-n, milyen vízióik van az elkövetkező időszak kutatásaival kapcsolatosan, illetve, hogy milyen kereteket tartanak lehetségesnek az ipari együttműködések terén?Alföldi György, karunk dékánja pedig az „Együtt az építőiparért – Hogyan lehet közelebb kerülni az egyetemi kutatási eredményekhez?” című kerekasztal beszélgetés egyik beszélgetőpartnerként vett részt a konferencián.📸 Kép: Alföldi György ... See MoreSee Less
View on Facebook
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2024. október 13-án életének 74. évében elhunyt Kőnig Tamás DLA, Ybl-, Pro Architektura és Europa Nostra díjas építész, a MÉK, a MÉSZ, tagja, az Építéstechnológia és Építésmenedzsment Tanszék nyugalmazott docense.A 2024-ben aranydiplomáját átvevő Kőnig Tamással készített alumni interjúsorozatunk riportja itt olvasható. 👉 epitesz.bme.hu/portfolio/konig-tamas-alumni-kozossegi-tag-interju/Emlékét kegyelettel őrizzük! Nyugodjék békében!epitesz.bme.hu/portfolio/elhunyt-konig-tamas-epitesz/Kép forrása: Magyar Építőművészek Szövetsége ... See MoreSee Less
View on Facebook

Támogatás

Támogassa a műegyetemi építészképzést a kari alapítványon keresztül.