A József Nádor Műegyetemen 1871-ben indult meg az építészmérnökök oktatása az Építészeti és Mérnöki Osztályon.

Az első tanárok a kor meghatározó építészei, mint pl. Steindl Imre (a Parlament), Hauszmann Alajos (a Királyi Vár új szárnyai és a Műegyetem épületeinek tervezője) és Schulek Frigyes (a Mátyás templom és a Halászbástya mestere).

Szinte minden jelentős magyar építész a nagy hagyományokkal rendelkező Karunkon végzett. A Műegyetemről érkezett építészmérnököket már a XX. század első felében szívesen alkalmazták szerte Európában, sőt a tengeren túl is.

A BME építészmérnöki diplomáját az összes magyar diploma közül az elsők között ismerték el korlátozás nélkül az Európai Unióban, a nálunk kiadott építészmérnöki oklevél a világon mindenütt elfogadott.

Az építészmérnöki tevékenység egyszerre művészeti és műszaki jellegű. Képzésünk hagyományos erőssége e két terület egyensúlya: a műszaki, mérnöki tudományok elsajátítása mellett a művészi alkotóképesség fejlesztése egyenrangúan szerepel. Ez a kettős jelleg kiemeli az átlagos diplomák sorából és viszonylag ritka világviszonylatban is, hiszen az építészképző iskolák többségében a műszaki tárgyak súlya elenyésző, míg máshol ezek túlsúlya elnyomja a tervezőképzést.

Oktatógárdánk színvonalát jelzi, hogy Karunk főállású oktatói között három akadémikus és három Kossuth-díjas van. A tudományos fokozattal rendelkezők száma 82, a professzoroké 10.

A karunkon oktató építészek alkotásai meghatározóak a kortárs magyar építészetben, és nagyon sok kiváló magyar építész külsős oktatóként vesz részt oktatásunkban. De az itt oktatók nevéhez fűződik számos tudományos eredmény is, pl. a nemrégiben világhírt szerzett „Gömböc” megalkotói is karunk oktatói.

Karunk története bővebben Dr. Szentkirályi Zoltán „Adatok a magyar építészképzés történetéhez” című írásában