Pecz Samu és Hajnóczi Gyula ünnepélyes szoboravatása alkalmából bővebben ismertetjük életútjukat. A sorozat második részében Pecz Samu szakami élettörténetéről tesszük közzé az alábbi írást.
Pecz Samu (1854–1922) építész, műegyetemi tanár a hazai építészképzés korai időszakának meghatározó személyisége. Oktatói tevékenysége mellett a historizmus építészetének egyik kiemelkedő alakja is volt, emblematikus műveinek hatása a mai napig jelentős.
Pecz Samu 1854. március 1-jén született Pesten. Középiskolai tanulmányait a Sütő utcai új pesti Evangélikus Gimnáziumban, majd a IV. kerületi (belvárosi) Főreáliskolában (Reáltanodában) végezte. 1871-ben iratkozott be a Kir. József Műegyetemre, később Stuttgartban és Bécsben is tanult két-két évet. Hazatérve 1882-ben szerezte meg műegyetemi építészdiplomáját, és Hauszmann Alajos támogatásával még ebben az évben tanársegédi állást kapott Schnédár János mellett a Középítéstani Tanszéken, de egyidejűleg a Steindl Imre által vezetett Középkori Építéstani (akkori nevén Műépítészettani) Tanszék tanársegédi feladatait is ellátta. 1885-ben magántanárrá habilitált, majd 1887-től lett a középítéstan nyilvános rendkívüli, majd 1888-tól nyilvános rendes tanára. Ekkortól, 34 éves korától egészen haláláig vezette az – újonnan, másodikként létrehozott, de korabeli elnevezésében I. számú – Középítéstani Tanszéket, ahol 34 éven át – mai néven – épületszerkezettant oktatott építész- és mérnökhallgatók nemzedékeinek. (Később, 1936/37-ben ezt a tanszéket sorolták át Magasépítési Tanszék néven a mérnöki osztályhoz, azaz a későbbi Építőmérnöki Karhoz.) Az 1898/99-es és az 1899/1900-as tanévekben Pecz Samu volt az akkor még közösen működő mérnöki és építészi szakosztály – mai néven Kar – dékánja. Tanári pályája, tankönyve, jegyzetei és nagy számú publikációja révén jelentős hatást gyakorolt az építészek és építőmérnökök következő generációjára.
Pecz Samu munkássága alkotó építészként is kiemelkedő. Épületeit a historizáló formajegyek ellenére a funkcionális gondolkodás és szerkezeti szemlélet határozta meg, és élete végéig kitartott amellett az elképzelése mellett, hogy a korszerű anyagok és szerkezetek összeegyeztethetőek a historizáló homlokzatképzéssel. Ez a szemlélete oktatói munkásságából eredt. Építészetét sajátos formanyelv jellemzi, néhány neoreneszánsz stílusú műtől eltekintve egész alkotó korszakára a középkori történeti elemek használata, illetve sajátos vegyítése a jellemző. Legfontosabb városképi jelentőségű munkái Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templom, a Központi Vásárcsarnok, az Üllői úti tisztviselőház vagy az Országos Levéltár épülete. Azonban nem csak a fővárosban valósultak meg tervei, a Monarchia Magyar Királysághoz tartozó távolabbi területeiről is bőven kapott megbízásokat.
A Műegyetem történeti campusának több épülete is Pecz tervei szerint épült meg. Czigler Győző halálakor 1905-ben Hauszmann Alajos vette át a campus építési munkáit, amit Pecz Samuval megosztott, saját magának csak a Központi épület tervezését megtartva. Így Pecz tervezte az MM-MG, az MT és az L épületeket, valamint a Kazánházat, de kiemelkedik a sorból a Könyvtár funkcionális szempontból is kiválóan megoldott, látványos épülete. Pecz vette át 1905-től a campus építésének művezetését is, e munkájáért 1910-ben udvari tanácsosi címmel jutalmazták.
Pecz Samu szobrának felállítása az utókor méltó tiszteletadása lehet a Műegyetem egykori professzora és az építész szakma jelentős alkotója előtt. A szoborállítás kapcsolódhat Pecz 100 éve, 1922. szeptember 1-jén bekövetkezett halálához, ill. a 2022. szeptember 17-25. között megrendezésre kerülő Ars Sacra Fesztiválhoz, amelynek keretében Pecz Samu szakrális műveit bemutató műegyetemi kiállítás és konferencia szervezése indult el.
A Pecz Samu emlékév részletes programja ezen a linken tekinthető meg. Az emlékévhez kapcsolódó kiállításmegnyító és a Pecz Samu című könyv bemutatójára 2022. szeptember 20-án kerül sor. Bővebb információ itt érhető el.
Gy. Balogh Ágnes
