A tanár úr 1931-ben született Hódmezővásárhelyen. 1953-tól 2001-ig, nyugállományba vonulásáig Építészmérnöki Karunk Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékén dolgozott. Kezdetben tanársegéd volt, majd adjunktus lett. 1971-ben egyetemi docensi kinevezést kapott, dékánhelyettesként is segítette a Kar munkáját. A Tanszék mindkét fő tantárgyát (ipari és mezőgazdasági épülettervezés) tanította, vizsgáztatott, részt vett tankönyvek, szakkönyvek, segédletek elkészítésében. 1985-től bekapcsolódott a kiegészítő képzésbe is. Előadója volt a Speciális ipari épületek című tantárgynak. Szakmai tevékenység keretében részt vett a Tanszék tervezési, szakértési munkáiban. Így pl. munkásszállók, bányász öltözők, raktárak, csepeli Nagypontosságú Gépgyár, Épületelemgyár, gépkocsi forgalmi telepek, szolgáltató házak, irodaépületek, üdülők stb. tervezésében, korszerűsítésében. Kutatómunkája keretében vizsgálta a Somogy megyei magtárakat, mezőgazdasági tároló üzemeket, könnyűszerkezetes ipari üzemeket, az ipari és mezőgazdasági épületek élettartamát stb. Részt vett kari, egyetemi bizottságok munkájában, közel 20 évig volt a Pedagógus Szakszervezet építész kari titkára.
Oktatási munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Többek között kapott Népköztársasági Tanulmányi Érdemérmet, Akadémiai jutalmat, A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést. Tulajdonosa a BME Emlékéremnek, részesült Rektori dicséretben, megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát és 2011-ben a József Nádor emlékérmet, valamint 2019-ben az Egyetem Díszpolgárává avatták.
Dr. Molnár Antal nyugdíjba vonulása után továbbra is tanszék kollektívájában maradt, éveken át építész konzulensként, előadóként vett részt az oktatásban. A tavaszi félévekben a nagy népszerűségnek örvendő „Sajátos ipari épületek és építmények tervezése” választható tantárgyban meghívott előadó volt az elmúlt félévig, ezen felül hívásunkra mindig jött és tanácsot adott a felmerülő kérdésekben, problémákban. Fáradhatatlanul és teljes szellemi frissességben készült az általa vállalt órákra, ahol zavarba ejtő türelemmel és precizitással készítette el az órák folyamán a táblára az akkurátus ábráit, miközben lényegre törő mondanivalójával az építészet ezen szűk, de nagyon izgalmas területébe engedett betekintést! Elhivatottsága, munkabírása, lojalitása az egyetem, a kar és a tanszék iránt példaértékű, tudása és szakmai kompetenciája követésre méltó volt. Segítőkészsége és a tanszék örökségének továbbhagyományozására szívügyeként tekintett, a tanszék és saját anyagai archívumának feldolgozásában, továbbá a tanszék történeti anyagainak kötetté formálásában is komoly, meghatározó szerepel vállalt.
“A „Tanárúr”, a „Molnár Tóni asztala”, amely 66. éve ugyanaz a hely, fogalommá vált. Pályafutása alatt több száz diploma- és komplex terv, ipari- és mezőgazdasági épülettervek ezrei keletkeztek konzulensi segítségével. Egykori tanítványai, diplomázói között Ybl- és Kossuth-díjas építészeket is találunk. Úgy véljük, hogy Molnár Antal elhivatottsága, munkabírása, lojalitása az egyetem, a kar és a tanszék iránt példaértékű, tudása és szakmai kompetenciája követésre méltó” – Alföldi György méltatása a díszpolgári oklevél átadásakor.
Kedves személyiségének emlékét megőrizzük.
