Életének 95. életévében elhunyt Zalaváry Lajos (1923–2018) Kossuth-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze.

A XX. század második felét felölelő és az ezredfordulón átívelő építészeti munkássága elmélyült klasszikus műveltségen alapult. Építész diplomáját – a háború okozta kényszerkitérő után – a “dániás” csoport egyik tagjaként a BME Építészmérnöki Karán szerezte olyan fiatal építészek társaságában, mint Farkasdy Zoltán és Harasta Miklós, karunk későbbi nagy hatású tanáregyéniségei. Tanítómesterein keresztül is kötődött hozzánk, Weichinger Károly és Kotsis Iván személyéről életében mindig, mint szemléletét alapjaiban formáló professzorokról beszélt. Zalaváry Lajos a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. Meghatározó mestere volt a KÖZTI alkotói közösségének, ebben a szellemi műhelyben bontakozott ki leginkább iskolateremtő működése. Halála a kortárs magyar építészet nagy vesztesége, szerteágazó életműve ugyanakkor annak gazdag fejezete.
(BME Építészmérnöki Kar)