Idén huszonhatodik alkalommal került sor a Hauszmann-díj átadására. A kitüntetéseket Dr. habil Varga Tamás DLA dékán és Seidl Krisztián Hauszmann Alajos szépunokája adták át a Műegyetem aulájában tartott diplomaosztó ünnepségen szeptember 25-én.

Az Építészmérnöki Karon adható kitüntetések sorában a Hauszmann-díjat “évente hat, abban az évben diplomát szerző volt hallgatónak ítéli oda egy háromtagú, Kartól független építészekből álló zsűri: ötöt az osztatlan ill. MSc, egyet a BSc-képzésen készített diplomamunkák szerzőinek. A díjat a Kar dékánja adja át a diplomaosztó ünnepségen. A díjjal oklevél és emlékplakett jár.”

A díjra minden fiatal építész pályázhat, aki az adott évben a Műegyetemen szerzett építélszmérnöki diplomát MSc vagy Osztatlan képzésen. A díj diplomadíj, amely a diplomaterv kimagasló építészeti minősége mellett annak gondolati hátterét, társadalmi felelősségvállalását és újszerűségét a zsűri megítélése szerint díjazza és példaként állítja azt az újabb és újabb hallgatói generációk elé. A diplomadíj rangját a mindenkori díjazottak névsora adja, akik közül nem kevesen mára elismert építészek és oktatók itthon és külföldön egyaránt.

A zsűri felkért tagjai 2026-ban: Bach Péter DLA, Juhász Veronika és Marián Balázs DLA

A díjazott hallgatók névsora, és részletek a zárójelentésből:

Kiss Franciska: Hallgatói műhely a BME kampuszon
(konzulens: Falvai Balázs DLA, BME Lakóépülettervezési Tanszék)

Kiss Franciska diplomatervéhez mondhatni “hazai pályát” választott helyszínül, annak minden terhével, nehézkedésével – ugyanakkor az abban rejlő potenciális helyzeti energiák céltudatos és pontos kihasználásával. A BME Történeti Kampuszán, a “K” és a “CH” épületek közt megbúvó, félig a földbe süllyesztett egykori vegyszerraktár önmagában is izgalmas épületének újrahasznosításával, avagy továbbépítésével olyan többrétegű, komplex és multifunkcionális térstruktúrát hoz létre, mely kiváló kiegészítése a “K” épületben működő építész-oktatás térszükségleteinek. A tervezett Hallgatói Alkotóház ugyanakkor könnyed, légies és állandóan változó architektúrájával mintaértékű építészeti választ is ad az önmagának feltett kérdésre – a jelen pillanatában való létezésének “fesztelenségével” kontrapontozva saját épített környezetének múltban gyökerező súlyos komolyságát.

Buzás Dorina: Műhely. A pilismaróti Heckenast-kúria revitalizációja
(témavezető: Kronavetter Péter DLA, BME Középülettervezési Tanszék)

Pilisi Parkerdő tulajdonában lévő, Pilismarót falu központjában található, idős fák között megbúvó kúria különleges műgonddal, érzékenységgel, természeti és épített környezetünk iránti tisztelettel megtervezett revitalizációjának példaértékű tervét látjuk Dorina diplomamunkájában. Tervében az élő fa közösségteremtő ereje nemcsak a jól megválasztott funkcióban jelenik meg, hanem a finom részletekkel tervezett, karakteres könnyűszerkezetes hozzáépítésben, a kézművességet hirdető fa-fa kapcsolatos berendezési tárgyakkal körülvett alkotó, találkozó és tanulóterekben is. E diplomamunka a fa manifesztációja: az élő fa, az építőanyagként továbbélt fa és a fához kapcsolódó emberi tudás és kézművesség egyszerre jelenik meg benne. A fa az idő múlásának egyik legszebb tanúja. Évtizedeken, évszázadokon át növekszik, árnyékot ad, tisztítja a levegőt, élőhelyet teremt és gazdagítja a talajt. A múltból érkezik, miközben a jövő számára növekszik. Hogy azonban ez a jövő valóban a miénk és az utánunk következőké lehessen, azért már nekünk kell felelősséget vállalnunk.

Csertán Tamás: Kaláka-lakások. Nyerhető támadás egy pártház ellen
(témavezető: Vannay Miklós Ágoston DLA, BME Középülettervezési Tanszék)

Csertán Tamás diplomaterve Budapest VIII. kerületében található volt MSZMP pártház adaptív újrahasznosítása. Tamás participatív tervezéssel és a közös építés módszereivel megvalósítható szociális lakásokat tervezett minimális beavatkozásokkal, a meglévő struktúrát nem korlátként, hanem erőforrásként kezelte. A jól átgondolt moduláris kiszolgáló blokkok a meglévő szerkezetbe illeszkedve olyan flexibilitást biztosítanak, mely élhető, folyamatosan az új igényekre reflektáló élettereket, közösségi tereket teremtenek, mindezt sallangmentes, környezettudatos belsőépítészeti döntésekkel. A szociális szemléletű építészet és az adaptív újrahasznosítás Magyarországon különösen fontos és időszerű építészeti irány. Egy olyan országban, ahol számos értékes, de kihasználatlan vagy részben elhagyott épület vár új funkcióra, a meglévő épületállomány újraértelmezése nemcsak környezeti, hanem társadalmi felelősség is. Nem feltétlenül új épületekre van szükségünk, hanem arra, hogy felismerjük a már meglévő épületekben és struktúrákban rejlő lehetőségeket, és azokat a közösségek valós igényeire válaszolva használjuk újra. Csertán Tamás diplomamunkája ennek a szemléletnek következetes és példaértékű megfogalmazása.

Kocsis Kinga: A Lágy Kocka
(témavezetők: Dr. Domokos Gábor, Hartvig Lajos DLA, Répás Ferenc DLA, Csonka Pál Doktori Iskola, Építőművészeti Doktori Iskola, Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszék, Rajzi és Formaismereti Tanszék, HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport)

Kocsis Kinga kétfókuszú kiválósági diplomamunkája valahol a dolog legmélyén talán az “építészet” egyik lényegét feszegeti. Amennyiben elfogadjuk Szentkirályi Zoltán tanár úr állítását, miszerint “az építészet azt kutatja, hogy a dolgok hogyan rendeződnek el a térben”, akkor szinte magától értetődőnek tűnhet, ahogyan a Lágy Kocka téri geometriai problémájának kutatása és a progresszív építészeti téralkotás – azaz a diplomamunka a kétpólusú megközelítése – a kutatott két tudomány- illetve művészet-területet kölcsönösen megtermékenyítve a nem-szokványos, ugyanakkor elképesztően izgalmas matematikai illetve geometriai válaszból generál egyedi építészeti formát, építészeti teret és unikális funkciót. A diploma kimagasló értéke, hogy minden tekintetben az ismeretlent kutató komplex, határterületeket felfedező inter- és multidiszciplináris munka.

Molnár Míra Beáta: Kelenkoli. Iskolából Co-living
(témavezető: Dankó Zsófia DLA, BME Lakóépülettervezési Tanszék)

Molnár Míra Beáta diplomaterve innovatívan kapcsolja össze a lakhatás és az adaptív újrahasznosítás kérdését a háború utáni épített örökség kortárs értelmezésével. A használaton kívüli kelenföldi iskola és kollégium bontás helyett új életet kap: co-living lakóházzá alakul, amely megfizethető otthont és valódi közösségi tereket kínál fiatalok számára. Az épület meglévő szerkezete és karakteres műkő homlokzata megőrzésre, ugyanakkor új, megújuló és energetikailag korszerű rétegekkel kiegészítésre kerül. A beavatkozás példamutató módon bizonyítja, hogy a múlt értékeinek megőrzése a fenntartható és élhető jövőnk alapja, amely arányos építészeti beavatkozásaival frappáns választ ad korunk égető társadalmi kihívásaira is.

Szerdahelyi Dalma: Közösségi kazánház. A BME Hő épületének újragondolása hallgatói közösségi központként (témavezető: Szabó Levente DLA, BME Középülettervezési Tanszék)

Szerdahelyi Dalma diplomaterve érzékenyen és következetesen gondolja újra a BME egykori kazánházának szerepét. Az újrahasznosítás itt nem pusztán funkcióváltás, hanem az épület történetének gyönyörűen feldolgozott továbbírása: a terv az értékes meglévő struktúrák megőrzésével, a zavaró későbbi rétegek visszabontásával és visszafogott kortárs kiegészítésekkel teremti meg az új használat lehetőségét. Az egykori ipari csarnok egyetemi közösségi térként születik újjá, ahol a tanulás, az alkotás, a találkozás és a közösségi élet egymást erősítik.  A beavatkozás külön erénye, hogy az épület nem marad elszigetelt objektum: a campus tengelyének megnyitásával és az ahhoz kapcsolódó agorával új, központi helyzetű közösségi helyet hoz létre az egyetem szövetében, befogadó szintteret adva a változó egyetemi életnek. A terv ereje a folyamatosságban, – a múlt tisztelete és a jövőbe vetett bizalom kiegyensúlyozott együttélésében rejlik.

Szívből gratulálunk a díjazottaknak!