Diplomáját 1953-ban a Prágai Műszaki Egyetemen szerezte. 1959-ig az építőiparban dolgozott, főépítésvezetőként részt vett többek között a kazincbarcikai iparváros létesítményeinek kivitelezésében, majd a Heves megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat főmérnöke volt. 1959-től dolgozott a BME Épületszerkezeti Tanszékén, kandidátusi fokozatát 1974-ben szerezte az épületszerkezetek hőtechnikai vizsgálata témájában, 1981-től egyetemi tanár. Az oktatás mellett 1966-74 között minisztériumi főosztályvezető-helyettesként vezető szerepet játszott a műszaki főiskolai intézményhálózat megszervezésében.
1977-től az Épületszerkezeti Tanszék vezetője, 1979-től az Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet igazgatója, 1978-84 között az Építészmérnöki Kar dékánja volt. Számos magas állami kitüntetést kapott, életpályáját 2011-ben József Nádor Emlékéremmel ismerték el. Az épületszerkezettani képzés meghatározó oktatója volt, előadásokat 78 éves koráig tartott, szerepe a szakmérnöki képzésben is jelentős. Kiemelkedő volt az általa irányított intézet széleskörű ipari fejlesztési, tervezői, szakértői tevékenysége.
Különösen emlékezetesek maradtak emberi és vezetői tulajdonságai, visszafogott, bölcs, derűs, kiegyensúlyozó személyisége. Éleslátása természetes emberséggel és jó humorral párosult. Sok barátja volt, jó szakmai kapcsolatokat ápolt a Kar és a szakma sok szereplőjével. Széles látókörű, művelt, józan ítélőképességű oktatóként, vezetőként több, mint öt évtizeden át szolgálta Karunkon az építészmérnök képzés ügyét.
Emlékét, személyes példáját, szakmai örökségét megőrizzük.
Egykori tanszéke, volt kollégái és a tanszék jelenlegi munkatársai nevében:
Dr. Dobszay Gergely tanszékvezető
