A Ludwig Múzeum kurátori pályázatának nyertese a szakmai zsűri döntése alapján Frazon Zsófia etnográfus muzeológus lett a Maskara. The Carnival of Things című projekttel. A tervezett kiállítás alkotói csapata – Török Dávid, Nagy Márton, Falvai Balázs, Bene Tamás, Szederkényi Lukács, Ghyczy Dénes Emil, Kustra Vencel, Paragi András, Rádler Luca, Bessenyey Bertalan, Orosz Rebeka, Zsoldos Anna és Weisz Mátyás.

A Ludwig Múzeum pályázatára idén rekordszámú, 17 pályázat érkezett be, amelyek közül 15 volt érvényes.  A 2027-es Velencei Építészeti Biennálé főkurátorpárosa, Wang Shu és Lu Wenyu „do architecture” hívószava sokakat megihletett, több pályamű is az építéssel, mint az építészetcsinálás módjával foglalkozott. A főkurátorok szerint „az építészet nem pusztán diskurzus tárgya, hanem közvetlen cselekvés. Az építészet filozófiája a ‘hogyan csinálni’ filozófiája: olyan gyakorlat, amely a valóságos helyeken, valós építésen keresztül találkozik a valósággal”. A Magyar Pavilon tervezett kiállítása egy hétköznapi magyar példán, a tiszai ártéri lábasházakról készült gyűjtésen keresztül az építészek nélküli építészet különleges világát tárja elénk, s nem csak magát a jelenséget mutatja be, de egyúttal azt is üzeni, hogy az építészek is tudnak tanulni ezekből a példákból. 

A spontán építészetet ünnepli a jövő évi Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonja, a kiállítás a Tisza-parti lábasházakat fogja bemutatni.

Az idei nyertes pályázat mögött is egy több éves kurzus, a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékének az építészhallgatókkal végezett terepmunkája áll. A tervezett kiállítás fontos eleme, hogy a leendő kiállítási installáció a hallgatók kétkezi munkájával fog készülni. Az ötödik éve tartó kutatás, a tiszai ártérbe engedély és többnyire építész nélkül épült házak spontán építészeti világának a megfigyelése, feltérképezése és értelmezése egyfajta terápia, túlélési stratégia is a nehéz időkben. A kiállítás a rendelkezésre álló olcsó anyagokból építkező ad hoc építészet kavalkádjának szépségét emeli ki, és az alkotás örömét, az alkotói szabadságot hirdeti. 

„A kiállítás üzenete, hogy az előttünk álló szakmai és társadalmi kérdések megválaszolásához, saját éptészetünk megújításához a bennünket körülvevő természetes szisztémák felé fordulásra, azok valóságainak, létfenntartó képességeinek tanulmányozására van szükség. […] A karnevál, mint értelmezési keret segítségével emeljük fel a gyűjteményünkben megjelenő spontán építéményeket az építészet ünnepelhető alakjaivá, fokozzuk le ugyanakkor a magyar pavilont karneváli helyszínné, egyenrangú helyzetbe hozva kanonizált épületet és az archívumban bemutatott önkéntelen építést.”  – írják az alkotók a győztes pályázat rezüméjében. 

képek és szöveg: epiteszforum.hu