Jó napot kívánok! 2025. május 29-én köszöntöm Önöket itt a BME Aulájában. Nagy öröm, hogy eljöttek. Alföldi György vagyok, a Kar dékánja.
A jubileumi diplomák átadása a Kar egyik kiemelt eseménye. A hét éves dékáni működésemnek is a legfelemelőbb pillanatai közé tartoztak ezek az események. Mindig örömteli pillanatokat jelent nekem találkozni Önökkel, és megköszönni azt, hogy eljöttek, és átveszik személyesen az arany (50), a gyémánt (60), a vas (65), és rubin (70), platina (75 éves) jubileumi diplomájukat.
Idén van egy platina diplomásunk Tillai Ernő. Érdeklődésből megnéztem Tillai Ernő mikor született: 1927-ben, és ő kapta 1950-ben az 1000. építészmérnöki diplomát. Idén a Karon kezdő évfolyamra járó fiatalok 2007-ben születtek, 80 évet személyesít meg ma ez az esemény, 12 ezer diplomás kollégát köszönthetünk csak akik nálunk végeztek.
A Kar ugyanilyen fontos eseménye az évnyitó – ahol új és új generációk kezdik el izgalmas egyetemi útjukat – mellett a friss diplomák átadása, amely megnyitja a világ kapuját, elindítja az építészet gyakorlása, a szakma felé a fiatal kollégákat. Ezek az események kötik össze a generációkat, ezek az események szegélyezik a folyamatos utat, amelyen mindnyájan végig mentünk. Az építészet az építésről szól, a lehetetlen lehetővé változtatásáról, a múlt és a jövő között. Önök az eddigi életpályájuk során a lehetetlenből építettek lehetségeset, majd létezőt.
A jubileumi diplomával a Kar ebbe a folyamatos építésbe, építkezésbe szeretné bevonni a jelen hallgatóságát, az Önök példájának felmutatásával. A diplomák átadása során az 50, 60, 65, 70 vagy 75 éve végzett kollégák szemében nagy örömmel fedezem fel az egykori egyetemistákat, a szakma ezer örömét és fájdalmát, ugyanúgy, mint a friss diplomások szemében keresem és látom a jövőt. Az oktatás lényege számomra a jövőkeresés, a fiatal kollégákkal együttes munka során, és a dékán kiemelt, különös megtiszteltetése, a diploma átadás során a szembe nézés, az elvégzett közös munka eredményének meglátása.

Ugyanakkor az Önök szemében benne van az összes kolléga tekintete is, akikkel együtt indultak, de ma már sajnos nem lehetnek velünk, az ő emléküket is őrizzük ezen a mai eseményen. Az egyetem értékét az itt végzett kollégák, a ma itt dolgozó oktatók, a ma ide járó hallgatók és a most idejelentkező hallgatók is adják. De a mai nap az Önök ünnepe!
A BME ÉPK-n folyamatos építkezés történik most már több mint 150 éve. Amikor elindult az építész képzés 1870-es években akkor Magyarországon csak a mi egyetemünkön volt építészmérnök oktatás, ma már 7 felsőoktatási intézményben történik képzés. Az idei és az elmúlt év viszont inkább a jövőről szól számunkra. A „jövőesélyeinkről” vagy inkább a „jövőlehetőségeinkről” arról, hogy mi milyen jövőt álmodunk a BME-nek, a Karnak, és a környező világ milyen jövőt ajánl nekünk.
Mi műtermekben látjuk a jövőnket, a személyes oktatás erősítésében, a csoportmunkában keressük a jövőt, ahol együtt tudunk alkotni-kísérletezni hallgatóinkkal. A személyes oktatás ezer apró rezdülése ad maradandót, ezek a találkozások maradtak meg hosszú távon. Lovász László, az MTA volt elnöke az egyetem lényegének a generációkon belüli és a generációkon átívelő kapcsolatok létrejöttében jelölte meg az egyetemek egyedi szerepét.
Az építészet lényege nem változott az eltelt évszázadokban, ugyanaz amit Önök is vallanak, és tanultak itt az egyetemen: terek alkotása, otthonok teremtése, az élet kereteinek a biztosítása az emberek számára. Számomra az emberek szolgálatát jelenti az építészet, az országépítést. Az eszközök, a technikák és technológiák természetesen teljesen megváltoztak. Napjaink kihívása a klímaváltozás, a fenntarthatóság. Talán egy kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy ma az építés a megőrzés-felújítás-újrahasznosítás elemeiből áll. Képesnek kell lennünk az Önök által teremtett világot továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. Ezt a szemléletet és képességet kell kitalálnunk, és tovább adni hallgatóinknak.

Az eseményen elhangzott Koczor György építész beszéde az “ARANY” diplomások nevében. Tisztelt Egyetemi Vezetés! Tisztelt Kari Elöljárók! Nagyra becsült! Nagyra becsült Gyémánt, Vas, Rubin és Platina-diplomás előttünk haladók, akik folytatólagos Tanáraink és Tanítóink voltak és vagytok, minták és segítők a munkahelyeinken, emberi kapcsolatainkban. Tisztelt Szeretett Évfolyamtársak! Kedves, velünk Ünneplő Vendégek. Igen, Ünnepelni jöttünk össze, kicsit úgy mint Szüretkor, amikor megilletődve – talán párás szemmel -nézhetünk az elmúlt év termésére, amiben látjuk a palántázást, a növekedéssel járó munkát, gyűrődéseinket … és gondolataink kiteljesedésének örömét is. Az így kialakult, gazdag, sokszínű képet nézve a “Szüret” első gesztusa itt a Hálaadás lehet. Mellékeljük a teljes beszédet.

Az eseményen elhangzott Beöthy Mária Ezüst Ácsceruza -, Podmaniczky – és Budapestért Díjas építész beszéde a “GYÉMÁNT” diplomások nevében. Tisztelt Dékán Úr, tisztelt Professzori Kar, kedves Vendégeink, kedves Évfolyamtársaink! Köszönjük a Műegyetem Vezetőségének, hogy nem feledkeznek meg az itt végzett egykori hallgatókról és minden évben megrendezik az ünnepi Díszoklevelek átadását! 10 évvel ezelőtt találkoztunk az ARANYOKLEVÉL átvételén – már nem a teljes létszámban – az 1960 – 65 között együtt töltött éveinkre emlékezve, azóta pedig tovább fogyatkoztunk. Itt vagyunk ismét a Műegyetem Aulájában – a mérnökképzés templomában -, 60 év távlatából ismét megérint bennünket a „Hely szelleme” Hamvas Béla sorait idézve: „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van…” Mellékeljük a teljes beszédet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Jubileumi Diplomások! Ez az ünnep most Önöket érinti. E jubileumi diplomaosztó ünnepség különösen megtisztelő alkalom arra, hogy kifejezzem köszönetemet, elismerésemet és tiszteletemet életművük előtt. A Kar dékánjaként, a Kar nevében további jó egészséget és boldog éveket kívánok Önöknek!
2025.05.25 // prof Dr. Alföldi György DLA dékán