DÉKÁNI BESZÁMOLÓ / 2018–2025
Tisztelt Kari Tanács!
Talán az egyik legnehezebb dolgozatom az elmúlt hét év alatt ez a beszámoló. Sokat gondolkoztam, hogy milyen módon számoljak el/be az elmúlt évekről? Ami történt, abban közösen vettünk részt, ami sikerült, abban mindannyian benne voltunk, kollégák, oktatók, munkatársak, hallgatók. A közös munkában, amelyben részt vettem én is, és mint vezető, segítettem a Kar életét.
De lehet egy kicsit tovább tágítani a kört, hiszen a Kar a több mint 240 éves Budapesti Műszaki Egyetem keretei között éli az életét, idestova több mint 150 éve. A közös lét az elmúlt években meglehetősen dinamikusra sikerült, hiszen az egyetem és a külvilág, valamint a karok egymáshoz való viszonya is állandóan változott. Az egyetem ez alatt az idő alatt óriási utat járt be. 2018 és 2025 között olyan események rázták meg a világot, amelyre 2018-ban még senki sem gondolt, krízisek sora (COVID, háború, energiaválság). Ezek a változások újraértelmezték a magyar, és a nemzetközi felsőoktatási színteret is, a hallgatói generációváltás mellett felgyorsultak a technológiai változások, és megváltoztak mind a hallgatók, mind a külső ipari környezet elvárásai.
Azt gondoltam ki, hogy ez a beszámoló hozzáférhető lesz mostantól a kari honlapon, és azt a rengeteg anyagot, ami alapján elkészítettem ezt az összefoglalót, hozzáférhetővé teszem a kari Tudástárban. A kollégáimmal elkészített anyagokból is elhelyezek ott egy válogatást.
Először is a köszönetet szeretnék mondani minden oktató, kutató és adminisztratív munkatársnak, hallgatónak, akivel közvetlenül vagy közvetve együtt dolgoztam. Köszönöm a Dékáni Hivatal munkatársainak, a dékánhelyetteseimnek, a HK elnököknek, a HK tagoknak, a doktori iskoláknak, akik segítettek a hét év megvalósításában.
Együttműködhettem három rektorral (Józsa János, Czigány Tibor, Charaf Hassan), az egyetem egy korszakát lezárva három kancellárral, rektorhelyettesekkel, a társkarok dékánjaival és kollégáival.
Az időszakot önkényesen három részre osztottam:
1. Ártatlanság kora / 2018–2020. tavasz
2. Krízisek / 2020. tavasz–2022.
3. Posztkrízis időszak, ugrás az ismeretlenbe / 2023–2025.
Budapest, 2025.06.25.
prof. Dr. Alföldi György DLA
BME Építészmérnöki Kar dékán
1. Ártatlanság kora / 2018. 08. 01. – 2020. 03. 15-ig.
A 2017-es és 2018-as időszakban, még Molnár Csaba dékánsága alatt, egy több eseményből álló kerekasztal beszélgetés sorozat alakult ki a Kar jövőjéről, mely biztos alapot látszott adni a további munkának. A 2018-as ősz a 2019-es tavasz ennek a munkának a folytatásáról szólt, a tanszékek és munkacsoportok igyekeztek megfogalmazni tanszék, diszciplína és képzés specifikus ajánlatokat egymásnak. Az izgalmas tavasz rengeteg olyan elemet vetett fel, amelyet aztán a 2022-23-as mini reform során bevezettünk, de a nyáron a sok erőfeszítést nem sikerült közvetlen cselekvéssé változtatni, és folytattuk a munkát. Cságoly Ferenc intelmei a nagy lépés nehézségeiről bebizonyosodtak.
Emellett a BME új gazdasági körülmények közé került. A kancellária erősen kincstári gazdálkodási gondolkodású vezetője, az új könyvelési szoftver hirtelen, és nem előkészített bevezetésével együtt, a karok szervezeti egységébe beavatkozva, új kiszolgáló egységeket hozott létre. Ez a változtatás a mai napig követhetetlen szervezeti helyzeteket hozott létre – mindenki emlékszik a KSZK-kra, amelyek hol ide, hol oda tartoztak. A cél a tanszék-kar-egyetem gazdasági folyamatainak követhetősége, átláthatósága és gyorsítása volt – de ez nem sikerült. A régi ügyvitelt új szoftverek vették át, máig érezhető rossz hatásfokkal. A Kar kiemelkedő oktatási teljesítménye mellett mind a kutatási, mind a külső bevételek, néhány tanszékre koncentrálódva, kis arányban vesznek részt a Kar finanszírozásában. Ezért érinti a Kart különösen érzékenyen ez elmúlt években az oktatás állami finanszírozásának nominális értékben is visszaeső tendenciája. A Kancellária adatai alapján a BME forrásai 2015 és 2020 között 23%-kal nőttek – ám az „elemi” támogatás, névértéken is csökkent. A „kari keretek” a 2016-os 6,44 Mrd-ról 2019-ra 6,77 Mrd-ig emelkedtek, majd 2020-re ismét csak 6,5 Mrd volt a terv – amíg a járványhelyzet miatt vissza nem vágták 5,75 Mrdra. Az ÉPK egyetemi belső költségvetési kerete egy évtized alatt a 750 M feletti tartományból 500 M alá csökkent. A helyzet csak a Stipendium Hungaricum (SH) program (értelemszerűen pluszmunkát jelentő) bevételei révén volt túlélhető – bár az ÉPK 2010-es kerete nominálisan is magasabb volt, mint a 2020-as az SH-val együtt.
Az egyetemi oktatás finanszírozása láthatóan erősen hiányos volt, és a Kar is vergődött az egyetemi elszámolástól – már ekkor kiütközött az egyetemi mérési módszerek és a kari teljesítmények nehéz összehangolhatósága. A Kar felvételi létszámának változását alapvetően három, egymással kölcsönhatásban álló tényező befolyásolja: a nappali képzések esetén domináns 18-23 éves korosztály létszámának alakulása, a jelentős hullámzásokat produkáló jelentkezési szándék, és a felsőoktatás irányítása és intézményei által követett stratégiák eredőjeként adódó felvételi arány. A BME ÉPK jelentkezési adatait vizsgálva az látszik, hogy az osztatlan képzésben mindvégig domináns szerepe volt a Karnak. Az alapképzés esetében viszont számottevően nőtt mind a jelentkezési létszám, mind a Kart preferálók aránya az elsőhelyes jelentkezők között. A képzéseink (OSZT, BSc, MSc) vonzóképessége stabilizálódott. Az előző dékán, Molnár Csaba időszakában bevezetett BSc változtatások (7 féléves képzésre átállás) meghozták az eredményt, és a képzés azóta állandóan erősödik. Az első helyen nappali építészmérnök képzésre jelentkezők számának 2016 óta tartó felívelése országosan leginkább a BME ÉPK alapképzését érintette – hat év alatt ötszörös a létszámnövekedés.
A Kar heroikus hallgatói és önkéntes oktatói munkával nekivágott a 2019-es Solar Decathlonnak, amely épülethez – az új kancellári rendszer csapdájában vergődve – nem tudta a szükséges szerződéseket és forrásokat megszerezni. Így is szép sikerként könyvelhetjük el az épületet és a szereplést, köszönet a támogatóinknak, a sok hallgatónak és néhány oktatónak, akik erőn felül teljesítettek.
2. Krízisek kora / 2020 tavasz – 2022.
A 2019-es év végén a 2020-as év elején a COVID alapvetően befolyásolta az eseményeket. A világjárvány alapvetően forgatta fel a felső oktatási képzéseket – az egyetemek beszorultak a digitális oktatás keretei közé, ami kikényszerítette a digitális eszközök bevonását az oktatásba. A Karon is az oktatás minőségének átmentése került főfókuszba. A Kar kevés kompromisszummal vette az akadályt, de a hallgatóknak jelentősen leszűkültek a társadalmi kapcsolatai, és ez később kihatott az érintett generációkra. A „remote” oktatásra való kényszerű átállás, annak minden jó és rossz hatásával együtt valószínűleg nem fog elmúlni nyomtalanul. A digitális távoktatás valósággá vált a BME-n, és az építészmérnöki oktatásban is.
Bár a Kar nehezen bírta kezelni az átállást, mert nem tudott támaszkodni online oktatási tapasztalataira, az oktatóknak sikerült új rutinokat kialakítani, a fizikai tanteremhez tervezett kurzusokat online platformokra átalakítani. Ugyanakkor hallgatóink tárgyi tudásának bővülésével nem járt együtt társadalmi, szociális kapcsolataik fejlődése, nem tudtak új barátságokat, párbeszédeket kialakítani. Ez eltérő módon hatott életükre – vannak, akiknél a magány érzését fokozta, és vannak, akiknél erősítette a meglevő társadalmi különbségeket, például a kimaradó kollégiumi vagy étkeztetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya révén, erős összefüggésben a lakóhelyi, illetve a személyes tanulási környezet körülményeivel.
A krízis után a „visszajövetelt” további válságok zavarták meg. Az egyetem működésére az „energiaválság” és a szomszédos háború hatott erősen, úgy, hogy ebben az időszakban alig volt olyan év, amikor nyugodtan, csak az alaptevékenységünkkel tudtunk foglalkozni. Felgyorsult a magyar felsőoktatás átalakulása. Az egyetemre vonatkozó hazai makro körülmények, fenntartói oktatási szabályozók gyors változása, a működési modellváltás, az oktatásra jutó finanszírozás folyamatos értékvesztése erősen hatottak a munkánkra, az egyetemszerű működésre. A BME szervezeti keretei alapvetően alakultak át az elmúlt három évben, egységes képzési kínálata és szolgáltatás ellátása jelentősen koncentrálódott.
A Kar szakmai munkájának és érzelmi kötődésének az alapegységei a tanszékek. Az is látszik, hogy a tanszékeken átívelő együttműködések, az integrált kutatások tudják fókuszálni az erőfeszítéseket, és egyes témákban láttatni a BME-t vagy a Kart. A külső körülmények és követelmények állandó vizsgálata mellett a tanszékek és a Doktori Iskolák visszajelzései alapján igyekeztünk a Kart láthatóvá tenni, és a belső szakmai közbeszédbe beemelni a változási igényeket, javaslatokat. A Kari Tanács döntéseivel – a szakbizottsággal és a tanszékekkel intenzív kapcsolatban – folyamatosan követni tudja a változásokat, cselekvési programokra, kis lépésekre lefordítani, az állandó változásokra reagálni, a belső rendszert adaptívvá tenni.
Felvételi adataink 2019 után is folyamatosan javultak. A megújulási viták azonban, melyek kulcsa az elfogadott, az oktatókkal, a hallgatókkal és a külső szereplőkkel közösen kidolgozott jövőkép, a COVID hatására leálltak, és nem sikerült azokat lezárni. A kari teljesítménymérési/visszajelzési rendszer és a kari innovációs ökoszisztéma felépítése megindult, de félbemaradt.
A Karon 2022-ben a három graduális képzésen (osztatlan, MSc, BSc,) összesen közel 1500 hallgató tanult, közülük közel 200 fő angol nyelvű képzéseken. A két doktori képzésen (PhD, és DLA) mintegy 66 doktorandusz, a 10 posztgraduális képzésen 200 szakmagyakorló fejlődik tovább. Az osztatlan és BSc képzéseink mind országosan, mind a BME-en belül a legnépszerűbbek közé tartoznak, a 40 magyar műszaki felsőoktatási kar közül hallgatói kiválóság alapján 2022-ben az első helyen végeztünk. Az alapképzésre a 2022/2023-as tanévre 425 pontos határ mellett 111-en, az osztatlan képzésre 408 pontos határ mellett 188-an nyertek felvételt (legfeljebb 500 pontot lehetett elérni), az átlagpontszám mindkét képzésen 450 pont körül alakult, 330 hallgatót vettünk fel.
2021-ben örömteli átalakulások történtek: az Ábrázoló Geometria Tanszék Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszékké, míg az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék Exploratív Építészeti Tanszékké alakult. A Kar 2022-es tanévben ünnepelte a 150. jubileumi évét, valamint a Műegyetem 240. évfordulóját. Az ország kilenc helyén folyó képzésekről összesen mintegy 200 hallgató és oktató kolléga részvételével valósult meg a 150 éves jubileumi fesztivál a BME-n, olyan „közös asztalt” alakítottunk ki, melyhez minden képzőhely hozzátett, ezzel vállalva a közös örökséget. Ez a közös nap inspirál minket további együtt-dolgozásra, hogy a kor követelményeinek megfelelően alakuljanak a képzéseink az országban. A BME 240 éves évfordulójára elkészült a K épületben a Látogató Központ, melyet a Kar tervezett és menedzselt.
3. Posztkrízis időszak, ugrás az ismeretlenbe / 2023 – 2025
Az egyetem külső-belső szervezeti kapcsolati rendszere a krízisek hatására egyre inkább recsegett-ropogott, nehezen tudta követni a kor által megkövetelt változási igényeket, akár az oktatás-kutatásszervezés, akár a gazdálkodás-szervezés ágon. A napi működés és a „nagy átmenet” keresése egymásra torlódott, ezért kari és munkatársi oldalon hatalmas volt a bizonytalanság, már-már élhetetlen a helyzet. A krízis után a „visszajövetelt” még további kisebb válságok zavarták meg, de ezek közül már csak az árvíz érintette az időszakot.
Az egyetem megpróbált egy új belső szervezési rendet kialakítani, hiszen az előző (csakúgy, mint a KSZK, és a könyvviteli program) nem tette lehetővé az átlátható és hatékony gazdálkodást. Kancellár úrral egyeztetve igyekeztünk a fenntartói források érdemi növelése nélkül megtalálni a tartalékokat. Az egyetemen – és főleg a karokon – azt gondoltuk, hogy már átléptük a kritikus működési feltételeket, már nem lehetett emberi károsodás nélkül módosítani a rendszert.
Emellett a karokat sem egységesen érintették a változások. Vannak karok, ahol az alapképzések és a mesterképzések kapacitásaiban vannak jelentős tartalékok, nem teljes kapacitással működnek. Vannak karok, ahol a kiválósági kutatások – mind állami, mind piaci – a kor szellemére reagálva tudnak jelentős sikerekhez, bevételekhez vezetni, ahol a karokon létrehozott kutatási bázisokra épülve tudnak dolgozni kollégák, és ezeknek a kutatói infrastruktúráknak a „nem-működésétől” és „nem-megújulásától” joggal tartanak a kollégák. Vannak karok, akik az iparba becsatornázódva az egyetem infrastruktúrájával tudnak jelentős KK munkákat teljesíteni. És vannak karok, ahol a képzések vonzóképessége még mindig jelentős, az oktatók kapacitásaikon felül dolgoznak. Ezért minden kar máshová tervezi – szeretné tervezni – eredmény fókuszát, és a karok szigorúan saját erősségeikre tekintettel igyekeznek az egyetemre egységesen alkalmazandó univerzális szabályokat elérni. Az utóbbi években az ÉPK pénzügyi helyzete erősen romlott – bár a karok közötti elosztásban helyzete relatíve javult, ám az elosztott keret nem tartott lépést az inflációval.
Az ÉPK kari főösszegen belüli arányának 2025. évi növekedése részben már a BME elosztási szabályai szerinti csillapításnak köszönhető. A mind nominálisan, mind egyetemen belüli arányában növekvő hallgatói létszám ellenére az ÉPK részaránya csökkent az elszámolt oktatási terhelésben, és így annak finanszírozásban. Ennek oka legalább részben éppen az, hogy a Kar rossz anyagi helyzete miatt több tanszék csökkenteni igyekezett a gyakorlati kurzusok számát – ám ezzel arányosan csökkent azok finanszírozása is.
Az egyetem teljesítménye sem egységes, a fenti sajátosságokra tekintettel más és más mezőben érnek el sikereket a karok. Ezeknek a teljesítményeknek az egymáshoz vetése nehéz feladat, emiatt eddig még soha nem is vágtunk neki. Ezért a Rektor választásnál 2024-ben már források közvetlen szűkössége alakította helyzetet, és az egyetem szinte egységesen kiállt egy új modell kialakítása mellett. 2024-25-ben megtörtént az egyetem fenntartóváltása, és egy magántulajdonú zrt. vállalta, 25 éves közfeladat-ellátási szerződéssel a BME fenntartását. Ezzel a kancellári rendszer lezárult, és egy most alakuló belső fenntartó rendszer kerül a helyére.
A fenntartóváltás eminens indoka volt a BME kivérzett anyagi helyzetének remélhető javulása. Az átalakítás támogatottságának megteremtése érdekében a rektori program hangsúlyos eleme volt egy BME-szintű magasabb bérminimum meghatározása. Az állami finanszírozás karokra történő allokálásának szabályai a rektori vezetés és a karok egyeztetése révén alakultak ki.
Az ÉPK szempontjából alapvető fontosságú a jelentkezők számának és minőségének alakulása. A BME természettudományos, informatika, műszaki (TIM) alap- és osztatlan képzéseire bejutni magyar viszonylatban túlnyomórészt csak azoknak van esélyük, akik első helyen jelentkeznek, hiszen a többi intézményben jellemzően alacsonyabbak a ponthatárok. Az első helyes jelentkezéseket és a felvételi eredményeket összevetve látszik, hogy a 2024-es általános felvételi eljárásában az ÉPK alap- és osztatlan képzésén volt legmagasabb a ponthatár, egyben a legnagyobb a túljelentkezés – mind arányában, mind számszerűségében. A Kar felvételi pozíciója az első helyen jelentkezőket nézve évtizedes távlatban (2015–2025) az építészmérnöki alapképzésre jelentkezők száma 329%-ra, az építészmérnöki osztatlan képzésre jelentkezők száma 161%-ra nőtt, míg a mechatronika alapszak 117%, az építőmérnök 100%, a többi képzés 90% alatt maradt. Az ÉPK képzésein az utóbbi öt év átlagához viszonyítva is nőttek a jelentkezőszámok.
A Kar sajátossága az interdiszciplináris kutatások hangsúlyos jelenléte, ezen belül kiemelkedőek a képzőművészetektől az alkalmazott matematikáig széles területet lefedő morfológiai kutatásaink. A tanszékeinken kialakultak tapasztalt, elkötelezett kutatói csapatok, melyek az egyetemen belüli együttműködésekben megtapasztalták a kutatásokban rejlő szinergiák lehetőségét. A Karon jelen vannak – az elsősorban az építésgazdasághoz kötődő, klasszikus építészmérnöki kutatók mellett – az alkalmazott matematika, geometria és urbanisztika jeles kutatói is. Az építőművészeti kutatások és alkotások országunk környezettudatos és egyensúlyos jövőjének alakítását célozzák. A Kar kiemelt kutatási fókuszai: (1) a morfodinamika területe, (2) a környezeti-, klíma-, és fenntarthatósági kihívásokra adott, akár MI bevonását is lehetővé tevő technológiai innovációk területe, (3) kulturális értékeink védelme, (4) urbanisztika.
A kar mintegy 60 akadémiai partnere közül kiemelkedők a neves európai és amerikai egyetemekkel fennálló különböző alkalmazott matematikai és mérnöki együttműködések (pl. Cornell University, University of Bristol, Israel Institute of Technology). A Kar társadalmi fenntarthatóság iránti elkötelezettségének példája a Máltai Szeretetszolgálat Egyesülettel kialakult együttműködés, amely a leghátrányosabb helyzetben lévő faluk életének megváltoztatását célozzák. Nemzetközi kulturális katasztrófákkal foglalkozik egy kutatócsoportunk, mely magyar és közel-keleti egyetemekkel a fenyegetett kulturális értékek megmentését és megőrzését tűzték ki (pl. The American University in Cairo; Directorate-General of Antiquities and Museums, Szíria). Az időszakban a Velencei Biennálét kísérő kiállításokon 2023-ban és 2025-ben is részt vett az Exploratív Építészeti Tanszék kutatócsoportja. A Kar törekszik a régióban kialakuló nemzetközi kutatási hálózatok katalizálására. Jelentős eredményt értünk el a kilenc ország Duna menti egyetemeit átfogó (DanURB) nemzetközi urbanisztikai kutatási programban, mint vezető partner. Karunk kiemelkedő nemzetközi teljesítményeit is díjazták. 2022-ben Balázs Mihály Jože Plečnik Közép-Európai építészeti díjat vehetett át Prágában, míg Domokos Gábor PNAS tanulmányát a Science a 2020-as év tíz legérdekesebb felfedezése közé sorolta.
A Kar évek óta tervezi kari teljesítmények differenciált mérésének kialakítását, és egy hosszútávú mérési rendszer működtetésének elmélyítését, az egyetemi Minőségbiztosítási Folyamatban való részvételt. A két doktori iskolához kapcsolódó tudományos, illetve alkotói mérések pontosan és jól mutatják az eredményeket, de a Kar egész tevékenységét illető átfogó, a humán politikában alkalmazható Minőségfejlesztési és Teljesítménymenedzsment rendszerünk még kezdeti stádiumban van, ennek fejlesztése elengedhetetlen.
A Hauszmann Alajos által tervezett „K épület” második és harmadik emelete az ÉPK „alkotó-háza”, laboratóriuma. A klíma-kihívások és az oktatási módszerek fejlődése szükségessé és lehetővé teszik – a műemléki elveket is tiszteletben tartva – az épület újragondolását, igazi építész műteremházzá alakítását.
Tisztelt Kollégák! A kari honlapon a mai naptól hozzáférhető ez a személyes összefoglaló, a Kari Tudástárban pedig az összefoglaló alapját adó 2017 és 2025 között készült anyagok.
Köszönettel
Budapest, 2025.06.25.
prof. Dr. Alföldi György DLA
BME Építészmérnöki Kar dékán
