Kotányi Zoltán (1942-2020) a BME Urbanisztika Tanszék nyugalmazott egyetemi adjunktusa, településtervező, aranydiplomás építészmérnök december 22-én éjjel aludt el örökre.
Diplomamunkájával elnyerte a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) diplomadíját, amelyre tekintettel tervezői jogosultságot kapott és felvételt nyert a Szövetségbe. Társadalmi ösztöndíjasként két évet a Taurus vállalat tervezőirodájában dolgozott, ahol néhány kisebb ipari csarnokot és családi házat tervezett. Már ez idő alatt, félállású oktatóként gyakorlatokat vezetett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Városépítési Tanszékén, ahol 1967-ben lett főállású tanársegéd, később adjunktus. Ezzel párhuzamosan főiskolai adjunktusként mintegy 10 éven át tanított statikát és szilárdságtant a Bánki Donát Műszaki Főiskolán. 40 éven keresztül volt a Városépítési, majd Urbanisztika Tanszék megbecsült oktatója, ahol előadásokat tartott és gyakorlatokat vezetett az Építészmérnöki és Építőmérnöki Kar hallgatói számára. 1967 és 1980 között rendszeresen részt vett országos és nemzetközi városrendezési és közlekedési pályázatokon, tervezőtársaival mintegy 15 alkalommal nyert I-III. díjat. Az egyetemen töltött évei alatt számos (évente átlagosan kettő) városrendezési, szabályozási terv készítését irányította, vagy vett részt azok munkájában. Közben városrendezési gyakorlatokat vezetett az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán is. Felvételt nyert a Magyar Urbanisztikai Társaságba, építészeti és városrendezési szakértőként fellebbviteli bíróságok számára többször készített műszaki felülvizsgálati véleményt. 1990-ben a lakóhelyén, Budapest XXII. kerületében képviselőnek választották, ahol, mint az önkormányzat tanácsnoka, négy éven keresztül irányította és felügyelte a kerület városrendezési, építési és közlekedéssel kapcsolatos tevékenységét. 12 éven keresztül tagja volt a Fővárosi Tanács, később Önkormányzat Építészeti és Városrendezési Tervtanácsának is. Az egyetemen – oktatói tevékenysége mellett – 1990-től 2006-ig, nyugdíjba vonulásáig az Urbanisztika Tanszék tanszékvezető-helyetteseként részt vett a tanszék irányításában is.
Zoli! Búcsúznak volt kollégáid, a Tanszék és a Kar dolgozói, akik szomorú, de jó szívvel emlékeznek Rád. Sajnáljuk, hogy utolsó éveidben csak ritkán találkoztunk!
Búcsúztatása egy később meghatározott időpontban lesz.
