Türelemmel viselt betegség után, 2026. július 14-én, életének 88. évében elhunyt Dr. Bitó János Ybl Miklós-díjjal és Kotsis Iván Emlékéremmel kitüntetett építészmérnök.
Dr. Bitó János 1938. október 28-án született Kisteleken, majd Szegeden érettségizett. 1958-ban felvételt nyert a mai Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, akkori nevén Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1963-ban szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányainak utolsó évében gyakornokként a Lakóépülettervezési Tanszékre került, ahol hamarosan tanársegéd, 10 év múltán adjunktus, majd 1989-ben docens lett. 1990-2001 között a BME Lakóépülettervezési Tanszékének tanszékvezetője volt. A tanítás mellett tervezői munkát is folytatott, családi és társasházak épültek tervei alapján. Sok tervpályázaton indult sikeresen a lakástervezés témakörében. Az évek során számos lakásfejlesztési tanulmányt készített munkatársaival. A Típustervező Intézetnél irányítása alatt dolgozták ki a családi házak ajánlott terveit, amelyek alapján sok ezer lakás épült a nyolcvanas években. Nevéhez fűződik többek között Emőd városközpont kialakítása és a dunaújvárosi Napospart lakóegyüttes sok épületének tervezése. Habilitált egyetemi tanárként vonult nyugdíjba 2001-ben.
1989-ben Ybl-díjjal tüntették ki „a lakóépülettervezés oktatása és a lakóépületek építészeti fejlesztése területén kifejtett színvonalas tevékenységéért”. Építészeti munkásságának, valamint kiemelkedő alkotói és oktatói tevékenységének elismeréseként 2002. december 13-án a Magyar Építészek Szövetsége Kotsis Iván Emlékérmet adományozott számára. 2008-ban az Építészfórum által szervezett Média Építészeti Díja gálán Mestereként köszöntötték.
Az építészeti oktatásban azt vallotta, hogy az átlagos adottságú építészek képzését kell megfelelő színvonalon és számban biztosítani. Ahogy az Építészfórumnak adott interjújában fogalmazott, a város arculatát nem csupán a jelentős építészeti alkotások határozzák meg, hanem a városszövetet alkotó köztes épületek is. Ezeknek a házaknak nem kell egyenként feltűnőnek és egyedinek lenniük – „elég”, ha jók. Szerinte nem jó irány, ha minden friss diplomás kiemelkedő kulturális értéket akar létrehozni: „Ha ezzel az ambícióval indul mindenki a pályán, és egymást túllicitálva tervezi a jelentősnek hitt, egyénieskedő házakat, amelyek egy-egy település szövetébe kerülnek, netán egymás mellé, akkor ott építészeti káosz fog kialakulni.”
Úgy vélte, az oktatás legfőbb célja az lenne, hogy mindenki mesterségbeli tisztességgel álljon a munkához: „Mint építész ne kizárólag önmagának állítson emlékművet, hanem iparkodjon megoldani azt a komplex feladatot, ami egy-egy tervezés során felmerül.” Meglátása szerint problémát jelent, hogy a fogyasztói társadalom kulturális közegében az innováció gyakran értéket mímel. Ha valami újszerű, az már önmagában értékesnek tűnik – vagy annak kiáltják ki –, és ez az építészeket is a mindenáron való újdonságkeresésre ösztönzi. Ez különösen a lakásépítésben jelent problémát, hiszen a lakóházak rendszerint egy tágabb településképi kompozíció elemei. Az épületek együttese pedig könnyen szétesik, ha mindegyik ház a mellette állóhoz képest is mindenáron újszerű akar lenni.
„A művészetek korábbi századaiban voltak mintaadó nagymesterek, és voltak kismesterek, akik a mintaadó mesterek újításait a mindennapi nyelvre átírva teremtettek általános értéket. Nem lehet mindenki nagymester, szükség van a kicsikre is” – fogalmazott.
Elmondása szerint a Műegyetemen sokat tanult Olasz Loránttól, és mestereinek tekintette Schall Józsefet és Dr. Kapsza Miklóst is, akikkel pályakezdőként együtt dolgozott.
Ugyanakkor úgy vélte, hogy a mester-tanítvány kapcsolatnak kissé túlzott jelentőséget tulajdonítanak a fiatalok. Bár komoly segítséget jelenthet a pályakezdők számára, és biztonságérzetet is adhat, a döntések felelősségét hosszú távon nem lehet másokra hárítani. „Az egyéni lelkiismeret szerepe nem helyettesíthető másoktól átvett vagy általánosan elfogadott igazságpanelek érvényesítésével” – mondta, hozzátéve, hogy egy jó építészben mindig maradnak kételyek döntéseinek helyességét illetően.
szöveg és kép: epiteszforum.hu































